A sas nem kapkod legyek után

2011. szeptember 3. szombat

Újra itthon. Kicsit nehéz visszaszokni a jóból, és ez nem csak az allergia miatt:

Ha valaki allergiás a parlagfűre, annak a piros pacával jelölt területet ajánlatos elkerülni augusztus, szeptember, októberben. Ez nagyjából a magyar ugar, Ady szavaival. Nem tudom hány évig lesz ez még így, de egyre elkeserítőbb. Ausztriában persze nyoma sem volt ennek a jelenségnek. Meg is találtam azt a helyet, ahol legszívesebben kereskednék:

1.650 méter magasan vagyunk, pollen 1 mg sincs, a nap süt, felettünk vadon élő keselyük röpködnek 2.000-2.500 méter magasan. A hegyilak előtt pedig épp egy madár bemutató készülődik 2 sólyommal, egy bagollyal és egy sassal. Hogy itt se maradjon ki a tőzsde továbbfűzöm azt a gondolatsort, amit Werfenben a várban kezdtem el az ottani madárbemutatón:

Mialatt mentünk fel a várba rengeteg verébféle madarat láttam, akik szorgalmasan röpködtek, és gyűjtötték a legyeket, ételmaradékokat, és óvatosan tekintettek a fent repülő nagy vadászmadarakra. A Werfeni vár kb 4-500 méter magasan van 2.000 méteres hegyek között:

Így amikor elengedik a vadászmadarakat kirepülve a várból azonnal “rá tudnak ülni” a felfelé szálló meleg légáramlatokra. Először a sólymok jönnek, akik nagyon gyorsak, de viszonylag sokat csapkodnak a szárnyukkal sokszor váltanak irányt, látszólag sok erőfeszítésükbe kerül a trendekkel menni. Majd jönnek a sasok. Először a kisebbek, majd a fehér-fejű, végül egy oriási sas keselyű több mint 3 m szárnytávolsággal. Ezek a madarak szinte semmit sem csinálnak. Egy-két mozdulat, ráülnek egy meleg áramlatra, icipicit változtatnak a testsúlyelosztásukon, a szárnyukon, és már fent is vannak az égben úgy, hogy látszólag meg se moccantak. Majd egy szemvillanás, és ott vannak mellettünk. Ez a fajta légies, könnyed mozgás semmiféle energiát nem igényel a részükről. Energiát csak egy dologra fordítanak: keresnek. Táplálékot. Ha találnak, megszerzik.

A fenti 3 madártípusról nem tudtam másra gondolni, mint a 3 féle kereskedő típusra:

  • A veréb a skalper. Fogalma sincs a nagyobb trendekről. Csak a környezetében lévő legyekkel, ételmaradékokkal foglalkozik. Gyengén repül, egy kisebb szél is el tudja fújni. Szélcsendben tud igazán keresgetni, ha nagy halak nincsenek a környéken
  • A sólyom a daytrader/swing kereskedőt. Ő már kicsit ügyesebben repül, és gyors is tud lenni, célpontjai pedig már nagyobb eledelek, amiket ha megeszik 1-2-3 napig is kibírja étel nélkül. A nagyobb szelek, trendek el tudják sodorni. Látszólag ki-be ugrál a le-föl légáramlások között. Meglehetősen sok energiát fordít a trendek felismerésére és beleülésére, vagy váltásra. Ha nagyobb halak érkeznek a levegőbe inkább visszahúzódik
  • A sas a hosszútávú kereskedő. A trendek királya. Csak biztos, kialakult trendekbe száll be, mindig trend irányba. Itt energia felhasználás nélkül, türelmesen vár. Ha bejön a számítása, szemvillanás alatt hidegvérrel lecsap és realizál. Ha egyszer eszik, hosszabb ideig nincs szükséges enni. Viszont a földön esetlen (ha nincs trend), ott csak botladozik, és nagyon nehezen száll fel.

Ahogy így néztem a madarakat, azon gondolkodtam, ami régi kérdés: mi a legjobb kereskedési idősík. Én azt gondolom, keresni mindegyikkel lehet (bár hosszú távon sikeres skalpert még nem láttam (olyat aki ezt állítja magáról már igen)). Én kerestem daytrade-del is, swing kereskedéssel is és hosszabb távú stratégiával is (ezt még csak demoban). A százalékok mindegyik esetben hasonlóak voltak. A különbség a ráfordított időben és energiában van. A daytrader napi 4-8-12 órát dolgozik, a swinger napi 1-2 órát, a hosszabb távú kereskedő napi fél órát. Hozzám egyre közelebb kerül ez a fajta kereskedési stílus, így nálam ő győzőtt:

Vagy ahogy a hegyi bemutatón láttam:

Egyre inkább azt gondolom, hogy a tőzsde nem való nagy tömegeknek. Illetve nem is a tőzsde, hanem a tréderség. Szerintem trédernek, napi kereskedőnek lenni sok pénzt, rengeteg különleges tulajdonságot (jellem, akarat, idegrendszer stb), időt igényel. Egyszerűen ilyen emberből kevés van. Sajnos a tőzsde ipar mégis ebbe tereli bele az embereket (erről majd egyszer írok, hogy miért), és ennek sokszor csúnya vége van. Én egyre inkább abba az irányba megyek, hogy a tőzsde legyen befektetés, ami nem igényel teljes embert, ettől még lehet élni, dolgozni, szeretni normálisan. Ha ebből tartósan képes profitot termelni valaki (napi fél óra munkával), akkor egy idő után már csak a tőkéje nagysága határozza meg, hogy szüksége van-e még egyéb jövedelmekre.

A Tradinghouse-ban is részemről erre fog áttolódni a hangsúly. Tervezek egy olyan szolgáltatást is, ami ebben segítene távolról olyan embereknek, akiknek van pénzük, de sem sok időt, sem sok energiát nem kívánnak a tőzsdére fordítani, de szeretnék ha a pénzük többet hozna néhányszor a lekötésnél évente, a saját irányításukkal.

Időközben kiegészítettem másik blogomat az idei utazás programjaival: http://travel.mlsv.hu/. Ha valakinek van ideje átfutni meg fogja érteni, miért nem csak a parlagfű miatt maradtam volna még ott :)

Mindenkinek sikeres őszi kereskedést kívánok! Lehet, hogy forró őszünk lesz, de az is lehet, hogy csak beszűkülések lesznek (azt hiszem más verzió nincs :) )

3 Comments

  • Ervin szerint:

    Szia Zsolt!
    Az írásod – mint mindig – nagyon jó, de elszomorít amit a tőke nagyságáról írsz. Meg arról hogy különleges emberek kellenek a tradeléshez :(

  • admin szerint:

    Szia,

    Köszi. Igazából pozitívnak szántam. Olyan, aki azt modja, hogy kis pénzel, bárki képes gazdag lenni sok van, de ezzel nem vagy kisegítve. Az örömhír az, hogy nem főállású traderként is lehet profitot termelni úgy, hogy normális életet tudsz élni mellette. És ehhez semmilyen extra képesség nem kell.

    Zsolt

  • Dudás István szerint:

    Szia Zsolt! Szinte érzem az alpesi levegőt! :) (Nálam csak terv.) Rokonszenvesek a gondolataid, hasonlataid! Maradva a példádnál azért bízom abban, hogy, mint azt a valóság is mutatja, a veréb is madár! :) A pollent említetted és gondoltam megosztom Szendi Gábor honlapjának linkjét, ahol sok hasznos és érdekes információ mellett ír az allergiáról, a szénanátháról, a koleszterinről, a tejről a sóról (stb.), mint mítoszokról, a gyógyszerekről és a gyógyszer gyártókról. Szakértő a témában, hiszen kutatóbiológusként dolgozott valamelyik gyógyszergyárban. A honlap bal oldalán a könyv ajánlások alatt találhatóak a témakörök. http://www.tenyek-tevhitek.hu/

Previous Post
«